Borsos mustáros steak

Borsos mustáros steak

A steak nem más mint egy jól megsütött szép szelet marhahús. Tenyészési cél szerint a szarvasmarhák között megkülönböztetünk tejtermelő, hústermelő és kombinált típusokat. A boltokban kapható steakek a hús típusú marhák (Limousine, Charolais, Aberdeen angus, Hereford marha, Blonde d’Aquitaine, Fehér-kék belga, Texasi hosszú szarvú marha, Magyar tarka, Hanu) húsából kerül ki.

A marha különböző része szerint az alábbi típusokat különböztetjük meg:

    • Rib-eye: Magas hátszín, a marha bordájának gerinc felöli, húsos része.
    • Sirloin: Lapos hátszín alsó szakasza
    • Tenderloin: Marhaderék, más néven vesepecsenye, bélszín vagy fillet. Ez a legdrágább fajta marhahús.
    • T-Bone/Porterhouse: Bélszín és hátszín egyben.

Általában az éttermek étlapján és a boltok polcain is ezekkel a megnevezésekkel szoktunk találkozni. Így mondhatni már a vásárláskor nagyban tudjuk befolyásolni a sikerünket a jó borsos mustáros steak elkészítéséhez. Őszintén szólva többször próbálkoztam venni olcsóbb rib-eye vagy sirlonin steaket, de a zsírossága miatt sose sikerült olyan finom eredményt elérni mint a bélszínnel. Szóval tudom, hogy drága, de ha rászánom magam a steak készítésre, akkor pénzt is rászánom a drágább húsra a jobb eredmény elérése érdekében.

A hús mellett a sütésen is sok múlik. Az elkészítés résznél leírtam, hogy nekem melyik módszer vált be legjobban. Próbáltam sokszor, jól átsütni, de mindig rágós lett a hús.

A sütési módszerhez összeszedtem egy kis útmutatót:

Elnevezés Hogy néz ki
Nyers – Raw teljesen nyers, hideg
Véres – Rare élénkpiros, rugalmas, nagyon lédús, meleg
Angolos – Medium rare a középső mag része rózsaszín, lédús, zaftos, rugalmas hús
Közepes – Medium a külső barnás réteg a hús harmadáig jellemző, inkább rózsaszín, átmenet a barnás, szürkébe, a közepe még éppen véres, közepesen lédús, rugalmasságából veszített, de még zaftos
Félig átsütve – Medium well mindenhol szürkés barnás, vagy mély rózsaszín, kellően zaftos, kevésbé rugalmas
Jól átsütve – Well done a hús tiszta és zaftos, de már nem rugalmas

Összeségében ennek az ételnek az elkészítése sok odafigyelést – és pénzt – igényel, de szerintem néha megéri megjutalmazni magunkat, nem igaz?

Hozzávalók

  • kb. 1cm vastag fillet steak vagy más néven bélszín
  • egy negyed vöröshagyma
  • 300 ml tejszín
  • 1 evőkanál gluténmentes liszt
  • 1 evőkanál gluténmentes mustár (ha lehet dijoni)
  • só és őrült bors
  • egy kávéskanálnyi egész ha lehet zöld bors

Elkészítés

Az egész borsokat egy kis vízbe beáztatom, hogy egy kicsit megpuhuljanak. Ezt akár előző nap is meglehet tenni. A grill serpenyőt a tűzhely legnagyobb fokozatán egy nagyon kevés olajjal felhevítem, majd beleteszem a húsokat. Sóval és borssal ízesítem a serpenyőben mindkét oldalon. Én úgy szeretem ha omlós és puha a hús, ezért csak medium/medium rarere más néven angolosra szoktam csak megsütni.

A sütés technikám így néz ki:

    • 2 perc egyik oldal
    • 2 perc másik oldal
    • 1 perc első oldal

Ezzel a sütési technikával lesz egy kérge a húsnak, de belül egy kicsit rózsaszínes(véres) marad. Ha megsült a hús egy tányérra félre teszem és a serpenyőbe bele teszem a szálakra vágott vöröshagymát. Sóval ízesítem majd egy-két evőkanálnyi vizet szoktam beletenni, hogy ne égjen oda. Ha aranybarnára sült a hagyma hozzáadom a lisztet, jól elkeverem és felöntöm tejszínnel. Folyamatos keverés közben beleteszem a mustárt és az egész borsokat, majd addig főzöm, amíg be nem sűrűsödik a mártás. Az elkészült szószba bele lehet tenni a húsokat, de külön is lehet tálalni, ahogy a képen van. Általában rizs köretet szoktam mellé csinálni.

Desszertnek ajánlom mellé a madártejet.

Comments are closed.

Post navigation

  Next Post :
Previous Post :